bushi.hu - HOME






 Megosztás a Facebook-on   BUSHIDO és BUDO
Megosztás a Facebook-on



A bushidó szó szerint a harcos-lovag-út elemekből tevődik össze, és azokat az íratlan szabályokat jelenti, melyeket a fegyveres nemeseknek be kellett tartaniuk a mindennapi életben és hivatásuk gyakorlása közben egyaránt (Nitobe, 1998). Ezek a ki nem mondott, le nem írt, legfeljebb szállóigékben és történetek tanulságaiban rejtező szabályok a tapasztalatból származtak, s gyűltek össze íratlan lovagi erkölcsi kódex formájában.

A Bushido hét erénye:

1. Seigi:       Egyenes jellem, őszinteség, igazságosság
2. Yuki:        Bátorság, kitartás
3. Jin :         Jóindulat, együttérzés, könyörületesség
4. Reigi:       Udvariasság, tisztelet
5. Makoto:   Igazmondás, őszinteség
6. Meiyo:     Becsület
7. Chugi:     A hűség kötelme


Ez a szellemiség Japán egyik legnagyobb ajándéka a világnak.

A SZAMURÁJOK ÚTJA A BUSHIDO,  SZÁZADOKON ÁT MEGHATÁROZÓJA, A HARCOSOK KÓDEXE VOLT A JAPÁN TÁRSADALOMBAN.


A Zen tanításai adták alapját.Segítséget kívánt nyújtani a szamuráj mestereknek, hogy megértsék a természetet és elméjüket az univerzumban a közvetlen tapasztaláson keresztül,de ezen túl hasonló fontosságot nyert az erő, az önkontroll és a bölcsesség is.

Kire vonatkozott ez a szabályozás?

Csakis a fegyveres nemesekre, azoknak a harcos családoknak a tagjaira, akik bátorságuk és hősiességük folytán kiváltságokat szereztek.Ők voltak a szamurájok, akiknek felemelkedése a feudalizmus intézményeinek XII. századi kialakulásához köthető.

A szamuráj cím öröklődött, de el is lehetett veszíteni, ha valaki nem a bushido szellemének megfelelően élt és harcolt. Mert a harc termelte ki ezt a szabályozást, mely egyfajta fair play-t jelentett a hatalomért folytatott vetélkedésben. A bushido forrásai több ágból származnak. Egyrészt a Japánban elterjedt vallások szolgáltatták az ideológiai alapot. A zen-buddhizmus a sorsba vetett nyugodt bizalomra, az elkerülhetetlenbe való beletörődésre, az élet semmibevételére és a halállal való barátságos viszonyra tanította követőit.

A sintoizmus a hűséget feljebbvalóink iránt, az ősök és a császári család tiszteletét, a gyermeki jámborságot hirdette. A sintoizmus szerint nincs eredendő bűn, minden emberi lélek tiszta, az isteni bölcsesség megnyilatkozása. Abbéli hitükben, hogy az ember csakugyan Isten képmása, a szentélyekbe tükröket helyeztek, hogy abban magukra nézve Istent ismerhessék meg. Ezért az önismeret fejlesztését nagyon fontosnak tartották. A bushido két alapvonása a hazafiság és a hűség eszménye a sintoizmus eszméiből származik. A források között találjuk a kínai gondolkodókat, Konfuciuszt és Menciuszt.

Tanításaik természetesen nem mondanak ellent az előbb említett vallási tanításoknak, amennyiben a hűséget, kötelességet, hagyományok tiszteletét hangsúlyozták az erkölcsi viszonylatrendszer 5 területén: úr és szolga, apa és fiú, férj és feleség, idősebb és fiatalabb testvér, barát és barát között. Mindezen tanítások és tudásanyag a cselekvésben tükröződött, hiszen "tudni és cselekedni egy és ugyanaz"



A bushido által vallott értékek, a bushido hét erénye:


Egyenes jellem, őszinteség, igazságosság (Gi, Seigi)

A bushido vezéreszméjének tekintett egyenesség, mint gerinc adott tartást a szamurájnak. Ez egyben igazságosságot is jelent, illetve igaz-ságot, ami szorosan összefügg a később tárgyalandó fontos eszme a becsület fogalmával. Az egyenes jellem az az erő, mellyel tudjuk, hogyan kell cselekednünk.Ide tartozik a kötelesség fogalma is a "giri". A kötelesség, mely akkor is motiváló erő, ha nincs más. Ez kényszeríti ránk a gyermeki jámborságot (pl. szüleinkkel szemben), ha a szeretet már hiányzik. Ez a helyes megfontolás, mely néha szomorú és szégyellnivaló dolgok elkendőzésére szolgál.

Bátorság, kitartás (Yu, Yugi)


A bátorság csak akkor számít erénynek, ha az igazságosság és a becsület védelmében használják, egyébként lehet aljasság vagy ostoba vakmerőség. Igazi bátorságot a hűség és becsület szül. Ennek elsajátítására korán elkezdik tanítani a szamuráj gyermekeket. Néha kegyetlennek tűnik a szülő, aki éjszaka kiküldi gyermekét, vagy hajnalban felébreszti, hogy télen mezítláb vigyen el egy üzenetet. A mesék és hősökről szóló történetek azonban megteremtik a bátorság ideálját a gyermekben.Bátorság szamuráj férfiban és nőben egyaránt jelen kell, legyen. Nőktől ugyanúgy elvárt volt, hogy hősiesen küzdjenek, és ha kell hősiesen haljanak meg. Jóindulat, együttérzés. A japán feudalizmus Nitobe szerint azért nem lett önkényuralom, mert a keleti filozófiák szellemében jól megfért egymás mellett a nyílt becsületesség és szigorú igazságosság, mint férfias erények és a jóindulat és könyörületesség nőies értékei. Ezt testesíti meg az uralkodó jóindulatú szülői gondoskodást szimbolizáló igazságossága. A jóindulat azonban nem gyengeség, hanem céltudatos erő, mely képes megmenteni vagy megölni.


Jóindulat, együttérzés, könyörületesség (Jin)


A japán feudalizmus Nitobe szerint azért nem lett önkényuralom, mert a keleti filozófiák szellemében jól megfért egymás mellett a nyílt becsületesség és a szigorú igazságosság, mint férfias erények és a jóindulat és könyörületesség nőies értékei. Ezt testesíti meg az uralkodó jóindulatú szülői gondoskodást szimbolizáló igazságossága. A jóindulat azonban nem gyengeség, hanem céltudatos erő, mely képes megmenteni vagy megölni.


Udvariasság, tisztelet (Rei, Reigi)


Az udvariasság az együttérzésből származó erény, mivel kifejezi a másik ember személyének és érzéseinek tiszteletben tartását. A japánok úgy tartják, hogy legmagasabb rendű formájában megközelíti a szeretetet. Az udvariasság finoman kimunkált szertartások, etikett formájában figyelhető meg, melynek legfőbb jellemzője a kecsesség. Legszebb példája ennek a teaszertartás, a cha-no-yu. Erre az eseményre külön teaház vagy teaszoba szolgált, mely egyszerű, csupasz tisztaságával, az alkalomhoz és a vendéghez mindenkor legjobban illő apró kiegészítők megválasztásával a külső-belső harmónia megteremtését szolgálta. A szertartás kecsessége sem felesleges modorosság, hiszen a békesség és fegyelem a lélek leggazdaságosabb működésmódja. Az udvarias bánásmód persze barátnak és ellenségnek egyaránt kijárt. Képmutatásnak gondolhatnánk, noha csak a lelki fegyelem megnyilvánulása, s mint ilyen, magasabb rendű viselkedésforma, mint a harag vagy rosszindulat. Az udvariasság természetesen a másik fél és saját becsületünk megőrzésének is egy módja.Udvariatlannak lenni annyi, mint lábbal tiporni a másik ember személyét,s ez becsületsértés, mely az egyik legkomolyabb, mindenkor megtorlást kívánó bűn. A későbbiekben a becsület fontosságát részletesen tárgyalni fogjuk, most csak egy rövid részlettel illusztrálnám a két erény összekapcsolódását.

Igazmondás, őszinteség (Mokoto)


E nélkül az erény nélkül az udvariasság csak színjáték. A szamuráj szava olyan mértékben hitelesítette egy állítás valósságát, hogy írásbeli megerősítésre nem is volt szükség. Persze mindig akadnak igaz és hamis prédikátorai egy eszmének. A japán történelem sem mentes a stratégiai célú cselszövésektől és hazugságoktól, melyeket mindig valamely nemes cél érdekében tettek. A bushido szellemében azonban az igazság követése volt az egyetlen bátor, becsületes cselekedet. Az udvariasságból elferdített igazság azonban nem bűn, hanem üres formalitás, melyet valószínűleg senki nem vett komolyan.

Becsület (Meiyo)


A bushido legfontosabb erénye, mely a személyes méltóságot és önértékelést is magában foglaló érzés. A fogalom maga új keletű a japán nyelvben,a lovagi korban olyan szavakkal fejezték ki, mint név, arc, külső megítélés. Ha valaki "elveszítette az arcát", vagyis megszégyenült, az a legnagyobb megaláztatás volt egy szamuráj részére. Neve is csak a felsőbb osztályok tagjainak volt. Az alsóbb osztályok tagjainak neve vagy foglalkozásukból - halász, hordár, szakács - vagy családi pozíciójukból származott - Első Lány, Második Lány, stb. A becsület elveszítéséhez kapcsolódó szégyenérzetet korán a szamurájba nevelték azt tanították, hogy "a becstelenség olyan, mint a fa kérgén lévő forradás, az idő ahelyett, hogy meggyógyítaná, egyre nagyobbra növeli". Ezért a becsület nevében gyakran követtek el rémséges kegyetlen megtorlásokat. Ha a becsületet megtorlással nem lehetett visszaszerezni, akkor a szamurájnak kötelessége volt szeppukut elkövetni, mellyel visszaállíthatta nevének tekintélyét, vagy legalább következő életeire jobb pozíciót biztosított lelkének. Azonban ezt a kegyet sem kaphatta meg mindenki, hiszen becsülettel meghalni a szamuráj előjoga.

A hűség kötelme (Chugi)

A feudalizmus alapja a hűbéri hűség, mellyel a hűbéres tartozott hűbérurának. A japán feudalizmus hierarchikus társadalmában is elsősorban a hűbérúrnak tartoztak vazallusai hűséggel, de a társadalom minden intézményében jelen volt a feljebbvalókkal szembeni hűség kötelme. Igaz volt ez a családra, ahol gyermekek szüleiknek, feleségek férjüknek, fiatalabb testvérek idősebb testvérüknek voltak kötelesek hűséggel szolgálni. A többszörös hűségi láncolatban azonban mindig a hűbérúrhoz (földesúrhoz) való kötöttség volt a legfőbb. Csak ezután következett a család, amelynek érdeke és értéke egy és oszthatatlan, a tagok egymásnak elkötelezettek, s ez a kötelezettség a (jó esetben szeretettel megtöltött) hűség. Némely esetben azonban a családi és hűbéresi kötelékek is összefonódhattak. Ilyenkor is mindig a hűbéresi hűség volt az előbbre való. A nők helyzetét is leginkább a hűség kötelmének fogalmával lehet megérteni és elfogadni. A feleség örökös hűséggel tartozik férjének, aki akár halálba is küldheti nejét, ha kedve úgy tartja (és hűbérura nem rendelkezik másként!). A hűség vezeti a nőt, amikor önmagát és egyéb kötelezettségeit figyelmen kívül hagyva intézi férje ügyeit, vezeti a háztartást. Hűséggel tartozik nem csak férjének, de férje egész családjának is. A hűséget és az azzal járó engedelmességet azonban még a hűbéres sem volt köteles birkamód bólogató Jánosként megélni, szó nélkül tűrve földesura, vagy egyéb feljebbvalója igazságtalan vagy ostoba cselekedeteit. Sokszor megtörtént, hogy egy hű vazallus azzal mutatta ki legjobban hűségét, ha adott pillanatban megkritizálta urát, aki ezért nem egyszer hálás is volt. Volt azonban olyan hűtlenség is, mely lázadásnak minősült a hűbérúr ellen. Ebben az esetben nem volt kegyelem, vagy megbocsátás. A bushido nem számolt enyhítő körülményekkel. Ezért viseltetnek megvetéssel a németalföldivel szemben, akinek hazája fellázadt a spanyolok ellen. Van azonban valami, ami közös azokban, akik a hatalmat akarják: a győzelem vágya.

Önuralom

A japánok, más ázsiaiakhoz hasonlóan ritkán mutatják ki őszintén érzéseiket. Főként igaz ez az indulatokra, melyekről azt tartják, hogy megzavarják a belső békét, a va-t. Másrészt bánatuk vagy fájdalmuk kifejezésével nem akarják megzavarni a többi ember harmóniáját, vagyis az udvariasság és együttérzés miatt nem sírnak vagy dühöngnek hangosan. A bushido szellemében még a legtermészetesebb érzéseket is elfojtották, nehogy megzavarják a gondolatok és cselekvés összerendezettségét. Az arcon tükröződő általános mosoly az elfojtott érzések leplezésére, ellensúlyozására szolgált. (Azóta tudományosan is megfigyelték, hogy az arcra erőltetett mosoly jókedvet és derűt vált ki az egyénből, tehát képes lehet a felkavart indulatok lecsillapítására. Atkinson, 1995) Az önkontroll tetőfokát a rituális öngyilkosságban (szeppuku) érte el, mely szintén a szamuráj kiváltsága volt. A szeppuku dicső halál, melynek elvégzésére már kiskorukban megtanították a szamuráj fiúkat és lányokat egyaránt. A halál elfogadása azonban nem jelenti, hogy siettetnék azt, vagy indokolatlanul követnének el szeppukut. Azért sem tehették ezt, mert életük mindenkor hűbéruruk kezében volt, ha ő megtagadta az öngyilkosságot, akkor a szamuráj nem tehette meg.

A bushido hatásai

A szamuráj a mai napig az egész japán nép szépség- és erkölcsi ideálja. Mesék, történetek és újabban filmfeldolgozások hagyományozzák szájról szájra a legendás szamuráj-hősök dicsőségét. A bushido két vezéreszménye a hűség és kötelességtudat, és a belőlük eredeztethető hazafiság ma is a legfontosabb erények. A szolgálat, a közösségért való önfeláldozás a modern korok szamurájait is jellemzi, ld. például a második világháború kamikaze bombázóit, vagy a mai nagyvállalatok alkalmazottait. A japán üzletemberek becsületessége is példaértékű, pedig semmi nem állt távolabb a szamurájtól, mint a kereskedelem, vagy iparűzés. Összességében a japán kultúrára jellemző alapértékek ma is visszavezethetők a dicső lovagi múltra.



A szamuráj erkölcs tételei egyetemlegesek, nem is szabad, hogy csupán Japánra korlátozódjanak, mert bármelyik nép és azok gyermekei csak gazdagodnak általa.




Miyamoto Musashi (1584–1645)

Híres, hírhedt samurai (bushi), olyan történelmi figura, akire méltán büszkék a japánok. Kardvívó művészete párját ritkította, értett számtalan harcművészeti formához, építészethez, költészethez, festészethez, kalligráfiához. Musashi kétkardos technikájával vált híressé. Híres és hírhedt kardvívó volt, aki a számtalan, sokszor halálos kimenetelű párbajok alatt sem talált legyőzőre.

Tipikus ronin, azaz gazdátlan szamuráj volt, aki csak élete késői szakaszában vált igazi szamurájjá, és a kardforgatás egyik stílusának alapító mesterévé. Fokozatosan formálta át magát ösztönös harcosból olyan emberré, aki megszállottan keresi a vallásos önfegyelemet és a természettel való azonosulást. Tudatosan alakította harci képességeit a háborús szolgálat helyett a békeidős jellemépítés eszközévé.


Itt letölthető egy alkotása.




>> Miyamoto Musashi: AZ ÖT GYŰRŰ KÖNYVE (go rin no sho)<<

  (Microsoft Office Word dokumentum)






A Budo
fogalma

A fogalom jelentése harci út, vagy a harc útja. De ennél sokkal többet jelent.

Bu: Harc, harci módszerek.
Do: Út, ösvény.


A Budo, valamennyi japán harcművészetben gyűjtőfogalomnak számít. A Budo kezdetei a szamurájok idejére tehetők. A szamuráj a japán lovagok elnevezése, akiknek a korszaka körülbelül a 11. századtól a 19. századig tartott. Eleinte a harcművészetek a szamurájt, Bu – jutsu - nak hívták. (Bu = harc; Jutsu = művész vagy technika) Emellett létrejött (kialakult) a Bushido fogalom, ami annyit jelent, mint ”a szamuráj útja” (Bushi = a harc embere, szamuráj; Do = út). A Budo fogalom magába foglalja mindkét fogalmat, és miután a szamuráj állapot megszűnt (1868), dominánssá vált.

A szamuráj korszakban az ember fegyverrel vagy a nélkül magas tökéllyé fejlesztett különböző harci technikákat, hisz a szamurájoknak az életükért kellett küzdeniük. A jó technika önmagában nem képes az ellenségtől megvédeni, hamarosan megkísérelték a valódi technikákat felülmúlni és a lelket megtanítani, oktatni, azért, hogy erőt, energiát, képességet fejlesszenek ki, ami a nehézségeket legyőzi, és a veszélyt időben engedi felismerni. A halál előtt, ami ezekben, az időkben nagyon hétköznapi dolog volt, azonban ezt az erőt sem tudta megőrizni az ember. Ezért közvetlenül a halállal állította szembe magukat és a (halál) a Zen – buddhizmus segítségével történt. Felismerték, hogy az szenved vereséget, aki a saját életét akarja védeni, akinek még halálfélelme van. Önmegtagadás, tagadás – hangzott a központi követelés.

A harcosnak – a Zen terminológiában szólva – át kell adnia magát a ”semminek”. A technika tökéletesség és szellemi nevelés ezen egyesítésében, a Budo elérte a csúcspontját. A Budo a harci technikán, nemcsak a tudást, hanem az ”én tudat ” önmegtartóztatása általi öntanítást érti. További jelentésben e mögött az a gondolat áll, hogy az ember a harcban való tökéletességhez, csak a ritmusba való beilleszkedés, a természet mozgása és a világegyetem által juthatna hozzá. Ezen háttér által kapja a Budo szinte egy világnézet karakterét, ami a ”Do” szótagban fejlődik ki és ugyan út a képzési út értelemben, út a tudáshoz.

A szamuráj korszak hanyatlása után és a modern idő beálltával, a Budo technikák, mint túlélési technikák, nem szükségesek többé. Sportágakba ”hatástalanították” őket – elsősorban a lelki hátterük elvesztése nélkül.

Azaz a különböző harci módszerek útján való haladás. Az első és legfontosabb, hogy a Budo hagyomány. Tehát az ősi Japán harci művészetek összefoglaló elnevezése. Ebbe a körbe nem tartoznak bele a mai, modern küzdősportok. Pl: kick boksz. A Budo alapja a tradíció. Ha ez nincs, akkor nem beszélhetünk Budo-ról.

Mindig alkalmazkodj a helyzethez, úgy ahogy kell és oly módon, ahogy azt a helyzet megkívánja. A győzelem kulcsa: azt, amit kell, úgy ahogy kell, akkor, amikor kell! A harcos nem tesz semmit sem feleslegesen. A harc során két ember harcol, és nem két stílus. A harc olyan mint a folyó. Szakadatlan áramló, és mindig változó. Légy olyan mint a folyó. Alkalmazkodj, és légy természetesen áramló. Ha kell akkor kerülj el mindent, de ha a szükség úgy hozza, akkor söpörd el ami az utadban van. A Do maga az élet.

A harcos a maga útján halad. Ezért olyan, mint az árnyék. Feltűnik, amikor fel kell tűnnie, és elmúlik, amikor el kell múlnia. Élet és halál ugyanaz a dolog. Nincs mitől félni. A harcos megteszi, amit kell, itt és most. A harcos önmaga mestere. Nem harcol, mert már harcolt. Legyőzte legnagyobb ellenfelét, önmagát! Mindig légy tudatában a felelősségednek. A Budo életről és halálról dönthet. Tudd világosan megkülönböztetni a jót és a rosszat.

Először is a testünket a betegségektől kell megvédeni, egészségesnek megőrizni. Ez az elsőszámú önvédelem. Úgy gondolom, hogy a BUDO ("harc útja") erről az önvédelemről is szól. Az az első, hogy testünket belülről védjük meg, s csak a következő lépés a külső támadásokkal szembeni védekezés.


Budo:     Szellem-Erkölcs-Harc

1 szint: Fizikai
             Önvédelem
             Fizikai kondíció

2 szint: Szellemi
             Hagyomány
             Önfejlesztés
             Életforma


A Budo Út-jai:
Aikido - Judo - Kendo - Iaido - Karatedo - Jodo - Kyudo - Battodo - Jukendo - Jujutsu - Naginatado - Yarido - Sumo - Kobudo  stb.

forrás:
aikidonagykanizsa.hu








Bushi - www.bushi.hu © 2009 Minden jog fenntartva! | by robagekis

Live Support