|
Mucuhito
császár trónralépése 1868. január 3-án
híveinek többsége számára keserű csalódásokat tartogatott. ők ugyanis
abban bíztak, hogy az ifjú császár apja nyomdokaiba fog lépni, és
minden energiáját arra fordítja majd, hogy elűzze az idegeneket, és a
határokat útólag lezárja.
Ezúttal azonban az alma igen messze esett
fájától. Mucuhito atyjával ellentétben kezdettől fogva
megingathatatlanul állt a haladás oldalára. Ebben fiatal tanácsadóira
is támaszkodhatott. Azt vallotta, hogy csak egy korszerű Japánnak van
esélye arra, hogy a világhatalmakkal sikeresen szembeszálljon. Országa
ezért nem zárkózhat el többé, éppen ellenkezőleg, minél szélesebbre
kell tárja kapuit, hogy a modern világhoz a lehető leggyorsabban
felzárkózhasson.
Ilyen irányú törekvését azzal is igyekezett
hangsúlyozni, hogy kormányát Meidzsinek, vagyis "felvilágosult
kormányzat"-nak nevezteAz elmaradott ország korszerűsítése néhány éven
belül lélegzetelállító tempóban indult meg.
Ezzel egyidejűleg a Meidzsi
kormányzat lépésről lépésre felszámolta a letűnt uralom utolsó nyomait
is. 1871-ben érvénytelenítették a daimjók hatalmi jogait. Két évvel
később, 1873-ban újabb csapás érte a szamurájokat: eltörölték az ősidok
óta kötelező rizsadót, amit a parasztoknak a daimjónak kellett
beszolgáltatniuk, és ami a harcosok rendjének többségét táplálta.
Helyébe egy állami pénzben fizetendő adó lépett.
Végkielégítésképpen a
szamurájok egyszeri alkalommal egy bizonyos összeget kaptak,
készpénzben vagy kötvényekben. 1876-ban a harcosok rendjének
képviselőit megfosztották méltóságuk külső jeleitől is: ezentúl tilossá
vált a daisó (a két kard) viselése.
Mindezek betetőzéséül 1884-ben a
szamurájok elvesztették nemesi címüket is. Az angol mintát követő,
újonnan alapított japán nemesség kereken 600 ezer tagja közé a letűnt
uralkodó osztály képviselőinek csak elenyésző töredéke jutott be.Sokan
úgy érezték, összedőlt a világ. Kétségbeesetten próbálták az idő
kerekét visszafelé forgatni.
Három alkalommal, 1874-ben, 1876-ban és
1877-ben kisebb-nagyobb csoportok fellázadtak a gyűlölt Meidzsi uralom
ellen, de mindhiába. Amikor 1889-ben az ország új alkotmányt kapott, a
régi rend legelszántabb híveinek is be kellett látniuk: a szamuráj
dicsőség napja mindörökre leáldozott, és nem is fog soha többé
felvirradni.
|
