|
Jobban
megérthetjük ezt, ha összehasonlításképpen egy pillantást vetünk az
európai középkorra. Európában a lovagok a 13-dik század közepétől fogva
fémlapokkal és pántokkal védték magukat, melyek az idők folyamán egész
testüket befedő, zárt vashüvellyé kapcsolódtak össze. Ez az úgynevezett
"lemezpáncél" a viselőjét már mozgásra alig képes, merev bábuvá
változtatta. Óriási súlya miatt külön szerkezettel kellett őt nyeregbe
emelni, sőt, még a nyeregre is külön rá kellett kötözni. Ha ez a
vasember csata közben lezuhant a lováról, sorsa megpecsételődött, nem
kerülhette el a biztos halált.
Egészen
másképpen volt ez Japánban. Ott a páncél az alsóruhától a
páncélkesztyűig legalább 23 darabból állt, és ezek lazán rétegződtek
egymás fölé. Természetesen a szamuráj is védte testét a dóval, egy
fémlapocskák szövedékéből készült zekével, végtagjaira pedig fémmel
borított kéz és lábszárvédőt húzott. Ez a páncél még 25 fontot sem
nyomott (kb. 10 kg), és olyan hajlékonyan simult a harcos testére, mint
a kutyára a bőre. Előnye nyilvánvaló: miközben az egyes, pikkelyszerű
elrendezésű darabok, és a páncél ennek köszönhető rugalmassága nyíltól,
lándzsadöféstől és kardvágástól egyaránt hatékonyan védelmezte a
viselőjét, nem akadályozta őt a könnyed mozgásban. A szamuráj képes
volt segítség nélkül nyeregbe szállni, lovagolni, ugrani, mászni, sőt
akár úszni is. Csata után pedig, akár egy kicsit merev ruhát, össze
lehetett hajtogatni, és szállítás céljából egy kis ládába csomagolni.
A
szamurájpáncélnak azonban volt még két további feladata is. Csillogó
színeivel, művészi díszítéseivel és tarka címereivel hatásosan emelte
ki viselőjének rangját. De a látványnak egyéb szempontból is hatnia
kellett az ellenfélre: félelmet kellett ébresztenie benne. Ez pedig
igencsak sikeres óhajnak bizonyult. A szamuráj ünnepélyes pompát
sugárzó páncéljában valóban fenyegető látványt nyújtott ellenfele
számára. A billenő vállszárnyak csak fokozták a hatást, akárcsak a
messze kinyúló peremu sisak, és a rajta lévő fantasztikus, gyakran igen
groteszk díszítmények.
Még
ennél is ijesztőbben hatott a merev maszk, amin keresztül a szamuráj
farkasszemet nézett az ellenfelével, hűvösen és kiszámíthatatlanul,
mint egy gonosz rovar.
|
