|
|
¦
¦
¦
¦
¦
¦
¦
¦
¦
¦
¦
¦
¦
¦
¦
¦
¦
¦
¦
¦
¦
¦
¦
¦
¦
¦
¦
¦
¦
|
|
Alapvetően
a küzdelemmel foglalkozó sportokat három nagy csoportba oszthatjuk.
- Harcművészetek
- Küzdősportok
- Önvédelmi
irányzatok
►
A Harcművészetek
a harc mellett a harcoló
egyén lelki fejlődésére is hangsúlyt
helyeznek, ezt japánul Do-nak, vagyis útnak hívják, ami utal a gyakorló
hosszú elmélyedésére és testi-lelki fejlődésére a harcművészetekben. A
harcművészetekre jellemző a tradíciók hangsúlyozása mind a
mozgásrendszer, mind az etikett terén.
►
A Küzdősportok
verseny centrikusak.
Céljaik a sport szempontjai szerint
értelmezendőek, tehát az adott szabályok közötti győzelem az
ellenfélen. Néha egy-egy szabályrendszer önálló stílus kialakulását
eredményezi (pl. Kick-Box, de éppen ilyen utat jár be jelenleg az MMA
és a K1 is).
►
A
különféle Önvédelmi
irányzatok az önvédelmi képességek
fejlesztésére helyezik a hangsúlyt. Nincsenek versenyeik és tradíciók.
Náluk jellemzően mindent az utcai konfliktuskezelésnek rendelnek alá. A
leghatékonyabb önvédelem az, amely megelőzi a támadást. Minden
önvédelmi technika alapja a megfelelő erőnlét, a stabil egyensúly, és a
helyesen kivitelezett védő és támadó mozdulat.
►
A
harcművészet a harc elkerülésére tanít, de aki tudatában van annak,
hogy ha szükséges, meg tudja magát védeni, az erőt és magabiztosságot
sugároz. Ez pedig önmagában is elég lehet ahhoz, hogy távol tartsa a
támadókat. Aki áldozatnak néz ki, annak nagyobb esélye van arra, hogy
azzá is váljon.
A
magabiztosságot megtanulni nem lehet, de a rendszeres gyakorlások
eredményeképp magától kialakul.
|
