Az oktatás első tantárgyait az úszás, a lovaglás és a ju-jitsu - a fegyver nélküli védekezés művészete - képezték. Ezekre az alapokra épült a nyilazás, a dárdavetés és a vívás tudományának alapos elsajátítása. Ezenkívül a fiúnak még egyéb jártasságokra is szert kellett tennie. Meg kellett tanulnia például, hogyan lehet összekötözött kézzel és lábbal teljes felszerelésben úszni, kúszónövények segítségével tavon átkelni, vagy miképpen lehet sebes sodrású vízben a hanyattesés veszélye nélkül harcolni.

A kiképzés a gyermek tizenöt éves korára fejeződött be. Legkésőbb erre az időre kellett az ifjúnak egy valódi szamurájhoz hasonlatossá válnia: "nyugodtnak, mint az erdő, mozdulatlannak, mint a hegy, hűvösnek, mint a köd, a döntésben sebesnek, mint a szél, a támadásban hevesnek, mint a tűz." Ha ilyen volt, tagja lehetett a harcosok közösségének. Az avatási ceremónia, az úgynevezett genpuku azzal kezdodött, hogy a felvételét kérő fiú gyermekkori nevét végleges nevével cserélte fel. Ezután feje tetejét kiborotválták, majd a haját a tarkóján összefonták. Ez volt a szamurájvarkocs, a mage, amit kenőccsel átitatva a fejtetőn előrehajlítottak. Majd az ifjú harcos elnyerte új méltóságának megkülönböztető jelvényeit: a hosszú és a rövid kardot. Végezetül átnyújtották neki az ebosit, a hétköznapokra szóló laksapkát, valamint a kanmurit, az ünnepélyes alkalmakkor viselt, hegyes fejrevalót.

Míg az átlagos körülmények között élő szamurájcsaládok fiai a fent leírt oktatásban és kiképzésben részesültek, addig a sógun, a daimjók, valamint a harcosok rendjének egyéb magas rangú vezetői elitiskolákba küldték gyermekeiket. Ilyen iskolák nemcsak Edóban, hanem a tartományi fővárosok többségében is működtek. Növendékeiket nem pusztán a fegyverforgatás művészetére, és természetesen olvasásra és írásra oktatták, hanem a tudományok és művészetek rejtelmeibe is bevezették, így például a matematika, az orvostudomány, a gyógyszerészet, valamint a politika éppúgy része volt képzésüknek, mint a zenében, szépírásban, vagy a költészetben való jártasság. Ennek köszönhetően az előkelő, ifjú szamurájok iskoláikat befejezvén nemcsak tökéletes harcosokká, hanem művelt, érzékeny emberekké is váltak.