|
SZAMURÁJOK
>>> LAKHELYE |
 |
A szamurájok,
(más néven bushik) eredetileg
falusi lakosok voltak, olyan
férfiak, akik birtokaikat igazgatták, és csak akkor ragadtak
fegyvert, mikor hűbéruruk erre parancsot adott.. A
bushik sóen- birtokon vagy tartományhivatalok területein lévő falvakban
éltek. |
|
 |
A busik közt is
volt hatalmi-tekintélyi
rétegződés. A legalsó
volt a földes gazda /mjósu/ jellegű bushi-réteg, majd az ezeket
alárendelő sóen-intéző, vagy sógunátusi intéző /dzsitó/ tisztséget
viselő földesúri réteg következett.
|
|
A sógun
„családi emberei”, azaz gokeinok többsége ebből a rétegből
került ki, bár helyenként a legalsó rétegből is jöttek. Legfelül
volt a mindezeket a földbirtokosi rétegeket irányító, óriási
földterülettel rendelkező, régi és erős nemzetségekből származó
földesurak rétege, mely a bakufu kialakulásában a fő szerepet
játszotta. A tekintélyes bushik udvarházakat árokkal vagy agyagfallal
kerítették körül, s a kapuk tetejére nyilazó tornyot emeltek.
A
kerítésen belül állt a bushi lakóháza, ott voltak az adásvétel
tárgyát képező szolgák /genin/ kunyhói, istállók, raktárak a
mezőgazdasági szerszámok és egyebek tárolására, a kovács-, szövő- és
más kézműves műhelyek; néha némi szántóföld is beletartozott. Ezt a
földet a szolgák művelték, a kinti földet szintén a szolgákkal
műveltették, de nagyobb részét a saját uralmuk alá tartozó falu
parasztjai dolgozták meg bérletben. A bushik békés időben gazdálkodtak,
emellett azonban rendszeres harci gyakorlatokat tartottak, pl.
vadászatban, lóról való nyilazásban és más hadi mesterségekben
gyakorolták, edzették magukat hadviselésre készülve.
Háború
esetén pedig családtagjaik és szolgáik élén hadi szolgálatba
álltak. Ez a bushi-vérrokonság alapján szervezett egység a szórjó, azaz
családfő vezette a szervezett, amelyben a bushi-nemzetség fő
családjának feje irányította családtagjait és rokonságát; a szervezet
középpontjában a nemzetség istene vagy a nemzetség temploma állt, s ez
az egység egyszerre volt gazdasági és katonai szervezet. A szolgákkal
együtt általában néhány tucat, legfeljebb azonban 200-300 főt számlált.
A
bushi-családban miként az a „Bíráskodási szabályzat”-ból is kitűnik,
igen erős volt a szülő, főként az apa joga. Örökösét a szülő
választotta ki – nem érvényesült az elsőszülöttségi jog-, vagyonát,
földbirtokát szétosztotta gyermekei közt. A nők helyzete is eléggé
kedvező volt, a lányok a fiúkkal egyenlően részesültek a vagyonban, s
az is előfordult, hogy nő lett a dzsitó, vagyis intéző. Később azonban,
amikor a háborús időszak tartóssá vált, lassan kialakult az elsőszülött
fiú öröklése, s a nők helyzete fokozatosan romlott.
A harcosok rendjének
tagjai javarészt
városlakóvá váltak: a sógun közvetlen alattvalói a fővárosban,
Edóban,
a döntő többség viszont a kereken 250 tartományi főváros valamelyikében
telepedett le, ahol a daimjó szolgálatában állott. Az egykori
falusi lakosokból tehát városlakók lettek.
Az új
viszonyok a városok
arculatát is meghatározták. Központjukban emelkedett - a hatalom
hivalkodó jelképeként - a fejedelem fényes vára. Ez a vár nemcsak a
daimjónak és családjának nyújtott otthont, de itt éltek azok a
szamurájok is, akik nap mint nap szolgálatot teljesítettek udvarában.
Ide tartoztak a daimjó legszűkebb környezetének tagjai: miniszterek,
tanácsadók, titkárok, követek és más fontos tisztségviselők.
Rajtuk
kívül a vár lakói voltak a mindennapi életben nélkülözhetetlen
tevékenységek művelői: istállómesterek, fegyvermesterek, építőmesterek,
erődítményépítészek, tiszttartók, felügyelők és még sokan mások. A
várnéphez természetesen katonaság is tartozott: tisztek és katonák,
akik állandó őrszolgálatot teljesítettek, és gondoskodtak a rendről,
valamint a háború vagy zavargások esetére állandó készenlétben álló
egységek.
A várban
lakók összlétszáma tehát többszáz emberre tehető.
Ezért aztán, hogy elegendő hely jusson ennek a rengeteg embernek, a
várakat igen tágasra építették. Az öregtornyon, a daimjó középpontban
elhelyezett toronyszerű palotáján kívül, melynek tetői és oromzatai
festőien tornyosultak egymás fölé, a külső oldalfalak mögött több,
megerősített pontot is kiképeztek.
Néhol
egész utcagyűrűk jöttek létre,
melyeken fegyverraktárak, gazdasági épületek és lóistállók álltak,
valamint a szamurájok lakóházai.

Amennyiben
ezek a
lakóházak nem bizonyultak elegendőnek (ez igen gyakran elofordult), a
többi harcos családjával együtt a várfal tövébe költözött. Az ő házaik
egyúttal a város belső gyűrűjét képezték, amely köré - tisztes
távolságot tartva - a többi városlakó is települt.
|
forrás: internet
|
|
|
Bushi
- www.bushi.hu © 2009 Minden
jog fenntartva! | by robagekis
|
|
|