 HARCMŰVÉSZETI STÍLUS >>>
JU-JITSU |
      
|
 |
|
Jelentése
- Lágy művészet
ju (jiu): lágyság,
finomság,engedés,hajlékonyság,rugalmasság
jitsu: művészet,
tudomány, technika,hagyomány,fegyelem |
 |
A
Ju-jitsu
japán
harcművészet-fegyver
nélküli közelharc rendszer, melynek célja a fegyveres
vagy fegyvertelen támadó ellenfél akciójának megakadályozása vagy
kontrollálása. Tehát magában foglalja a test-test elleni harc
pusztakezes és fegyveres módszerét. Éppen ezért a régi korokban a
Ju-Jitsunak két fő funkciója volt: az egyik, képessé tenni az embert,
hogy fegyvertelenül letartóztasson, vagy megbirkózzon más fegyvertelen
személlyel vagy személyek csoportjával. A másik, képessé tenni az
embert, hogy megszerezze az előnyt a küzdelemben az ellenfele felett
azután is, hogy elvesztette vagy félretette fegyvereit. A
fegyver-fegyver elleni küzdelemben a harc során pedig fogásokat is
alkalmazzon a győzelem érdekében.
A
ju-jitsu támadás alap módszerei a különböző
dobások,fojtások, lökések, rántások, ütések, ízületi
hajlítások, szorítások és rúgások. A védekezésnek is számos
módszere van: a blokkolás, a támadás elől történő kitérés,
elszökkenés, elhajlás, illetve a támadó egyensúlyának kibillentése. A
többi (kínai, koreai és japán) fegyver nélküli harcművészeti
irányzathoz képest a ju-jitsu a legnagyobb hangsúlyt
a dobásokra, az ízületek hajlítására, és a fojtásos
technikákra fekteti. A rúgások, ütések, lökések kevésbé
fontosak.
A
ju-jitsuban minden elképzelhető technika - köztük az ütések, a haj
megrántása, a szemek kiszúrása- megengedett,
ennek köszönhetően gyakorlatilag
megszámlálhatatlan választási lehetőség áll rendelkezésre egy támadás
során. Az ellenfélel szemben preferált technika általában a
ju-jitsu instruktor tanításaitól függ, amíg az egyik tanár az ellenfél
minél előbb és minél erősebb módszerekkel történő kiiktatását helyezi
előtérbe, addig a másik oktató az ellenfél egyszerű
földre kerítését és az azt követő feszítések, ízületek hajlítását
eredményező technikákat hangsúlyozza.
Minden
ju-jitsu stílus tartalmaz bizonyos kulturális tényezőket, melyek
befolyással vannak az iskolák jellemzőinek kialakulására: az
udvariasság és tisztelet atmoszférája, a gi vagy más
jellegű ruházat viselése, a tradicionális rang rendszer alkalmazása, a
ju-jitsu versenysportként történő gyakorlása, a szimbólumok, jelek
használata, stb. A Ju-Jitsuban ennek
megfelelően többféle iskola és irányzat működik. Ilyen
elnevezésekkel találkozhatunk: juko-ryu, shinto-ryu, kito-ryu,
hakko-ryu, stb.
Története:
A Japán
feudalizmus idején
(az 1600-as években) a
ju-jitsu mellett számos harcművészeti iskola létezett: a
taijitsu, a
yawara, a wajitsu, a toride, a kogusoku, a kempo, a hakuda, a
kumiuchi, a shukaku, stb. Az idők során annyira
összekeveredtek ezek az irányzatok, hogy jelenlegi állapotukban
bármilyen próbálkozás a korrekt megkülönböztetésükre hiábavaló
lenne.
Amíg a
korai időkben a toride és kogusoku a támadás
feltartóztatására irányuló technikákat tartalmazott, addig
a jujitsu és a judo alapvetően a támadó kiiktatását,
mozgásképtelenné tételét, a kempo és a hakuda pedig
a rúgásokat és ütéseket alkalmazta. Alapvetően
mindegyikük célja a fegyveres vagy fegyvertelen támadó(k)
fegyvertelenné tétele volt.
A
vélemények általában különböznek a ju-jitsu eredetének
megállapításában. Egyes nyomok Chin Gempinhez,
egy
kínai emberhez vezetnek, aki a kempo mestere volt. Mások Shirobei
Akiyamanak egy japán gyógyítónak tulajdonítják a
megalapítását, aki a hakuda fortélyait ismerte meg
Kínában. Egy harmadik vélemény szerint a japán
találékonyságnak köszönhető az egész ju-jitsu harcművészet
kialakulása.
Chin
Gempin kínai ember volt,
aki az 1600-as években élt Japánban. Amíg nem vált hivatalosan
is japán állampolgárrá, Azabuban a Kokushoji
templomban, majd Tokyoban élt, és hosszú ideig tanította a későbbi
ju-jitsu alapjait három ronin (korábbi szamuráj) mesternek. A három
ronin mindegyike, Shichiroyemon Fukuno, Yojiyemon Miura és
Jirozayemon Isogai, később megalakította saját ju-jitsu
stílusát. Chin Gempin a kínai kempo három
különböző atewaza irányzatát (a test vitális és sebezhető pontjainak
ütésének technikáját) tanította. Kétség nem fér
hozzá, Chin Gempinnek a ju-jitsu Japánban történő
kialakulásában nagy szerepe volt.
A
második
nézőpont szerint Shirobei Akiyama
volt az első, aki ismerte és tanította a ju-jitsu-t
Japánban. E szerint az elmélet szerint
Akiyama a kínai hakuda mestere volt, de nem
korlátozta technikáit kizárólag a hakudára jellemző rúgásokra és
ütésekre, hanem a ju-jitsura jellemző dobásokat, és ölési módszereket
is alkalmazott. Sokak szerint éppen a kettő stílus közti különbségek
miatt kétséges, hogy a ju-jitsu Shirobei Akiyamától
ered.
Ami a
két elméletben azonos: kínai eredetű a
ju-jitsu. A feltevéseket az is alátámasztja, hogy
azokban az időkben Kína nagy hatással volt Japán kulturájának
alakulására.
A
fentebb említettekkel ellentétes nézőpontot képvisel egy
japán könyv 1647-ből, 12 évvel Chin Gempin
bevándorlása előtt, amely a yawara, toride és kumiuchi
"stílust" említi a ju-jitsu kialakulásában meghatározóként. Egy
másik írásos anyag szerint a korai időszakban kialakult
első jelentős iskola a Takenouchi féle iskola volt,melyet
1532-ben (sokkal korábban, mint ahogy Chin Gempin
Japánba érkezett volna) Hisamori Takenouchi alapított az akkori
ju-jitsu mesterek egyesítésével. Ezek a feljegyzések adnak alapot annak
a nézetnek, mely szerint
a ju-jitsu már sokkal korábban is nagy ismertségnek örvendett,
és nem külföldi, hanem japán eredetű.
Bárhogy
legyen is a ju-jitsu alapjai, a középkorban fejlődtek ki, a
háborúk és trónviszályok idején, amikor még egy
egységes harcmodort - a kumiuchit - alkalmaztak
az ütközetek során, amely a történelem során olyan szintre
fejlődött, hogy a sokkal gyengébb is könnyedén győzedelmeskedhetett
bármilyen ellenség felett. A harcok során kiérdemelt dicsőség motiválta
a törekvő harcosokat, hogy ezen a módon edzék magukat, és hogy egyre
finomítsák a
harcmodort. Ahogy múltak az évek a fejlődés kettősséget
eredményezett: egyrészt a ju-jitsu elvesztette gyakorlati célját,
másrészt az eredetihez képest példátlan szinten
tökéletesedett.
Forrás:
The true
history
of Jiu-jitsu
|
|
