|
STÍLUSOK >>> SUMO (Szumó) |
 |
 |
A
Sumo (Szumó) Japán hagyományos
nemzeti sportága.
A szumót az
istenek sportjának is
mondják. Bizonyára mindenki tudja, hogy kik is a sumozók. Nagy darab
emberek,
akik ágyékkötőben versenyeken vesznek részt. Két
ember
találkozik egy 4,55 m átmérőjű körben. Derekukon vastag selyemövet
viselnek.
|
|

|
 |
A
cél: kiszorítani az ellenfelet a körből vagy valamelyik testrészét
(kivéve
természetesen a talpát) a küzdőtérre érinttetni. Van egy játékvezető és
néhány
döntőbíró, akik figyelemmel kísérik a mérkőzést, és eldöntik, hogy ki a
győztes. Ezek a küzdelmek igen rövidek, átlagosan néhány másodpercig
tartanak,
bár néhány izgalmas összecsapás 2-3 percig is eltarthat. A
küzdőfeleknek tilos
hajat húzni, szemet nyomni és ököllel ütni. A szumóban nyomást,
gáncsolást,
pofozást és különböző testdobásokat lehet látni. Ezek a technikák sok
később
kialakult sportágra hatással voltak, így például a cselgáncs is ősi
szumó dobótechnikákból
alakult ki.
Férfiak és nők
egyaránt rajongói e
sportnak, amely mélyen és hagyományosan japán. A japán élet részévé,
nemzeti
kincsévé vált. Szertartásai az ősi sintó vallás elemeire épülnek, de a
legmodernebb technikai eszközöket használják.
A
birkózók csapatokhoz tartoznak, és közösen élnek egy olyan életformát,
amely
teljességgel a sportnak van szentelve. A szumó éppúgy életforma, mint
sport.
Mindenki megkülönböztető ruházatot visel. Szigorú előmenetel-rendszer,
rangot
és pénzt a szumóban csak győzelemmel lehet szerezni, aki veszít, azt
lefokozzák.
Noha maga a szumómérkőzés általában
néhány másodpercig tart csupán, hosszú, rituális előkészületek előzik
azt meg.
A birkózók lábaikat oldalirányban magasra felemelik, majd hatalmas
dobbantással
eresztik le. Így ijesztik el a küzdőtér körül ólálkodó gonosz
szellemeket. A
műveletet a másik lábbal is megismétlik, és ezt többször is
eljátszhatják. Majd
belemarkolnak a sarokban álló, sót tartalmazó kosárba, és hatalmas adag
sót szórnak
a küzdőtér közepébe. A rekordot állítólag a nemrég visszavonult
Mitoizumi
tartja, aki, mondják, hatalmas tenyerébe 60 deka sót is fel tudott
markolni. A
rajongóknak a Nagy Sószóró Bajnok visszavonulása után sem kell
unatkozniuk, már
megvan Mito méltó utódja, Kitazakura személyében.
A sószórás
hagyománya a sintó vallásból
ered, ahol a só, mint a megtisztítás eszköze játszik nagyon fontos
szerepet. A
birkózók a sószórással tulajdonképpen a küzdőteret tisztítják meg a nem
oda
való dolgoktól. Például a maradék ártó szellemeket is el lehet ilyen
módon
űzni.

A
történészeknek nem állnak rendelkezésére hiteles adatok arról,
hogy ez a küzdősport Japánban alakult-e ki vagy a szárazföldről vitték
be az
országba. Ugyanakkor a szumó keletkezését és történetét vizsgáló
szakemberek
nem minden alap nélkül feltételezik, hogy a szumó legalább kétezer éve
jelent
meg a japán szigeteken.
A szumó
első írásos említését a Kodzsikiben (Régi Dolgok Krónikája), egy
712-ből
származó könyvben találhatjuk, amely a japán írás legrégibb fennmaradt
emléke.
A Kodzsiki leír egy legendát arról, hogy a japán szigetek birtoklását
hogyan
döntötte el egy szumómérkőzés. A könyv szerint 2500 évvel ezelőtt
Takemikazucsi
és Takeminakata istenek Izumo partjainál a Japán-tenger mellett, a mai
Simane-tartományban viaskodtak, míg végül az utóbbi veszített. Így a
szigetek
ellenőrzését átengedték a Takemikazucsi által vezetett japán népnek,
aki
állítólag megalapította a császári családot, amelyből a mai uralkodó
vezeti le
az eredetét.
Mivel a
japánok egészen a VIII. századig nem őriztek meg írásos emlékeket,
lehetetlen
tudni, a legendáktól eltekintve, hogy a szumó pontosan mikor jelent meg
először
Japánban. Bár ősi falfestmények jelzik, hogy az eredete valóban nagyon
régi. A
történelem előtti időkben a szumó főleg mezőgazdasági rítus volt,
imádság a jó
termésért.
Szintén
lehetetlen meghatározni, hogy a szumó teljesen önálló sportág-e vagy
más
hasonló ázsiai vagy eurázsiai sportágak befolyásolták.
A
szumó a kezdetekkor az
erőszak felé mozdult el, nem korlátozták a fogásokat, gyakran valódi
küzdelemmé
vált a végére. A 720-ból való Nihon Soki (Japán Krónika) feljegyezte az
első,
halandók közötti mérkőzést, i.e. 23-ból. Suinin császár (i.e. 29 -
i.sz. 70)
állítólag mégkért egy Izumo-beli fazekast, Nomi no Szukunét, hogy
mérkőzzön meg
Taima no Kehajával, a mai Nara tartományból származó hetvenkedő
verekedővel.
Egy jó darabig küzdöttek, mígnem végül Szukune néhány elsöprő erejű
ütést mért
Kehaja hasára és gyomorszájára. Kehaja halálos sérülést szenvedett,
Szukune, a
győztes pedig a "szumó atyjaként" örökre halhatatlanná vált.
|
 |
A legtöbb kimarite, avagy technika az
alábbi japán szavak
kombinációja.
CUKI - kézzel nyomni, ütni
az ellenfél testét (általában nyújtott karral)
OSI - az ellenfelet kézzel
nyomni
(általában hajlított karral és az ellenfél mavasijának fogása
nélkül)
JORI - az ellenfelet testtel
nyomni (általában a mavasit fogva)
CURI - a mavasinál vagy
karjánál fogva felemelni és vinni az ellenfelet
OKURI - az ellenfél hátát
nyomni
HIKI - az ellenfelet lefelé
húzni
KIME - a kar(oka)t az
ellenfél karja(i) fonni a könyöknél és ez által használhatatlanná tenni
ABISZE - Amikor az ellenfél
curit próbál csinálni, a támadó a testsúlyát használja fel, hogy az
ellenfél
elessen
VARI - az ellenfél felkarját
fogni
VARI-DASI - az
ellenfelet a
karjánál fogva kitolni a körből
|
 |
forrás:
szumo.hu
► Sumo
a weben:
www.szumo.hu
|
|
|
Bushi
- www.bushi.hu © 2009 Minden
jog fenntartva! | by robagekis
|
|
|