bushi.hu - HOME



 Megosztás a Facebook-on    STÍLUSOK Megosztás a Facebook-on



Alapvetően a küzdelemmel foglalkozó sportokat három nagy csoportba oszthatjuk.
<>  Harcművészetek <>  Küzdősportok <> Önvédelmi irányzatok  <>

A Harcművészetek a harc mellett a harcoló egyén lelki fejlődésére is hangsúlyt helyeznek, ezt japánul Do-nak, vagyis útnak hívják, ami utal a gyakorló hosszú elmélyedésére és testi-lelki fejlődésére a harcművészetekben. A harcművészetekre jellemző a tradíciók hangsúlyozása mind a mozgásrendszer, mind az etikett terén.

A Küzdősportok verseny centrikusak. Céljaik a sport szempontjai szerint értelmezendőek, tehát az adott szabályok közötti győzelem az ellenfélen. Néha egy-egy szabályrendszer önálló stílus kialakulását eredményezi (pl. Kick-Box, de éppen ilyen utat jár be jelenleg az MMA és a K1 is).

A különféle Önvédelmi irányzatok az önvédelmi képességek fejlesztésére helyezik a hangsúlyt. Nincsenek versenyeik és tradíciók. Náluk jellemzően mindent az utcai konfliktuskezelésnek rendelnek alá. A leghatékonyabb önvédelem az, amely megelőzi a támadást. Minden önvédelmi technika alapja a megfelelő erőnlét, a stabil egyensúly, és a helyesen kivitelezett védő és támadó mozdulat.

A harcművészet a harc elkerülésére tanít, de aki tudatában van annak, hogy ha szükséges, meg tudja magát védeni, az erőt és magabiztosságot sugároz. Ez pedig önmagában is elég lehet ahhoz, hogy távol tartsa a támadókat.

Aki áldozatnak néz ki, annak nagyobb esélye van arra, hogy azzá is váljon. A magabiztosságot megtanulni nem lehet, de a rendszeres gyakorlások eredményeképp magától kialakul.

Nincs legjobb stílus, nincs legjobb harcos, csak kitartás, szorgalom és jó mesterek...





aikido
Aikido
baranta
Baranta
capoeira
Capoeira
ju jitsu
Ju-Jitsu




karate
Karate
kempo
Kempo

Karate
kurayfat kempo
Kurayfat

Kempo
kendo
Kendo




kick box
Kick Box
krav maga
Krav Maga
kung fu
Kung Fu
ninjutsu
Ninjutsu



Miért érdemes harcművészetet gyakorolni?


Amikor valaki belekezd a harcművészet gyakorlásába, a korai változások között megfigyelhető a hangulatjavulás, emelkedő energiaszint, javuló önbizalom és önbecsülés, növekvő kitartás, kisebb depresszióra, pánikbetegségre való hajlam.

Aki a sportpályán megtanulja a küzdést, a szabályok betartásának fontosságát, az ellenfél tiszteletét, a bírói döntések elfogadását, az megtanul veszteni és nyerni.

Az igazi sportember képes a vesztés után újra felállni és tovább küzdeni, ezáltal a civil életben is hasznosabb, értékesebb tagja lesz a társadalomnak, mint aki könnyen feladja a küzdést, vagy csak szabálytalan, törvénytelen úton tud eredményt elérni.

A sportban megtanulunk társainkkal együtt küzdeni egy célért, megtanulunk alkalmazkodni a változó feltételekhez és a társakhoz.

A sport pozitív tulajdonságai nem csak a testre, hanem a lélekre és a szellemre is hatnak, a rendszeres mozgás számos, szinte azonnal érezhető pozitív változást idéz elő a szervezetben, s ha életünk természetes részévé válik, akkor nyilvánvalóan preventív hatása is van. A sportba fektetett energia 1000-szeresen megtérül az életed minden területén!

A harcművészeti edzés olyan hasznos elfoglaltság, ami fizikai, szellemi és etikai téren is pozitívan hat a fejlődésünkre, számos olyan dologra felkészít, ami az élet más területén is hasznossá válhat. A harcművészet gyakorlása erőssé és vidámmá tesz. Ez a legtökéletesebb mentális és fizikai egészségmegőrző program!


HARCMŰVÉSZET - KÜZDŐSPORT
Ezt a két szót általában ugyanabban a jelentésben használják.

Mégis ha megfigyeljük a különböző küzdősportok / harcművészetek ágait, elég könnyedén megkülönböztethetünk két fő irányvonalat, melyet sokan önkényesen, de nem minden alap nélkül egyik vagy másik névhez rendelnek.

Így harcművészetnek inkább azokat az ágakat és formákat nevezik, melyek mögött egy spirituális és/vagy szellemi rendszer is áll (pl. a harci kung-fu egyes irányzatai, az aikido, az iaido, a tajcsicsüan, stb.), illetve amelyek nem a küzdést és az abban való győzedelmeskedést helyezik fókuszba.

Másképp megfogalmazva ez valódi művészet, a művész pedig az alkotást és az önmegvalósítást tartja művészete céljának. Versenyről itt is beszélhetünk, de az nem a ringben, hanem inkább a az életben játszódik.

Fontosabb a harcművészetben a kibontakozás és valamiféle magasabbrendű elvvel való harmónia kialakítása. A harcművészet egy tipikus leírása a festővel való összehasonlítás. A festőnek rendelkezésére áll a paletta az alapszínekkel, valamint a vászon és az ecset. A felhasznált színeket viszont ő maga keveri ki, és a vonalakat is ő húzza, mindezt a saját stílusában, a saját látásmódja, érzései és érzelmei szerint.

A harcművésznek rendelkezésére állnak a technikák és formák, amelyeket szabadon módosít és kombinál a saját célja, valamint az adott helyzet szerint.

Tehát a harcművészet:
A test és a szellem művészete testi és szellemi oldalról egyaránt megközelítve, az ember ősi védekező és támadó ösztöneit alapanyagul felhasználva.

A küzdősport szóhoz pedig inkább azokat rendelik, melyek letisztultak, nem hordoznak kulturális vonásokat, bármilyen kultúrához csatolhatók, inkább a testi értelemben vett harcot fejleszti, és nem, vagy csak nagyon kis mértékben foglalkozik más kultúráknak a hozadékával, vagy a szellemi értelemben vett harccal.

Más megközelítésben azt mondhatni, hogy küzdősport az, ahol a hatékonyság felülmúlja a szépség és az egészség szempontjait (pl. kick-box, sanda, ökölvívás, birkózás, stb.) Ez sport,a művészi célokkal ellentétben, itt a verseny, a mozgás, és a mások felett való győzedelmeskedés számít elsődlegesen.

Tehát a küzdősport:
Egy módszer a hatékony védelemre és támadásra, illetve sport, vagyis az előzőek szabályok között való űzésére. Természetesen a két fogalom úgy is összeolvad, hogy például a karatét lehet küzdősportként alkalmazni, de lehet harcművészetként is művelni.



HARCMŰVÉSZEK AZ EGÉSZSÉGES GYEREKEKÉRT MOZGALOM











Bushi - www.bushi.hu © 2009 Minden jog fenntartva! | by robagekis

Live Support